Azt hiszem azt a mondatot, hogy "na most nyárra tényleg bomba formába lendülök", vagy hogy "nyárra tuti lefogyok" vagy "Siófokon én leszek idén a legjobb nő" szerintem mindegyikünk kimondta már ha másnak nem is, de magának igen. Aztán a bomba formába lendülök program általában úgy 2 nap után alább is hagy, eszünk tovább, sportot csak a tv-ben nézzük, ha épp valami celeb modellről megy valami riport a fókuszban elkapcsolunk olyan megjegyzéssel, hogy r.hadjon meg hogy nincs narancsbőre, vagy hogy neki könnyű, hiszen nincs más dolga, csak hogy jól nézzen ki. Igen, én is voltam így, nagyon sokáig. Soha nem volt súlyfeleslegem, mindig kis vézna satnya karú és vádliú töröttszárnyú kismadár voltam, aki ha kiment az aranyparton a plázsra még szarabbul érezte magát, mintha 100 kilós lenne. Azóta persze elteltek az évek, az én életembe pedig szépen bekúszott az egészséges életmód és a sport, és rengeteget gondolkozok azon, hogy mi is az a szépségideál, vagy mitől szép vagy "jónő" valaki, és egyátalán el lehet-e érni azt az állapotot vagy szintet, hogy azt mondjuk magunknak, hogy igen, én JÓ NŐ vagyok.
![]()
Azt gondolom írhatnám itt a standard kamu szövegeket, hogy mindenki úgy szép ahogy van, meg mindenki fogadja el magát úgy ahogy van, de szerintem egyikőtök sem ezért jár ide olvasni. Ha ciki, ha nem, én kimondom azt amit magunknak sem merünk bevallani. Olyan világot élünk, ahol a szépségideál a vékonyság. Nem a rezgőcsontú anorexiás fajta, és lehet mondani, hogy Kim K.-nak mekkora feneke van mégis imádják, de azért gondolom te is jót röhögsz rajta mikor valamelyik sztárblogger kitesz róla egy képet valami csípős megjegyzéssel amin kibuggyan oldalt a muffintopja vagy épp kötözöttsonkára hasonlít. De persze őt így imádjuk. Az átlagembert viszont nem, az átlagembernek nincs több milliós rajongótábora, az átlagembert kiröhögjük, hogy kövér, hozzáteszem sajnos.
![]()
Itt persze el lehetne vitatkozni azon, hogy van aki vastagcsontú, van aki meg nemtudoménmicsoda, tény, hogy genetikailag senki sem születik kövérnek.
/Elszörnyedek mikor látok tizenéves fiatalokat, pl. tegnap az Aréna Plázában voltam mozizni, egy 16 éves forma lányt láttam, úgy 110 kg volt, és szürcsölte a literes kólát 3 perecet evett meg 2 nachost (még a film előtt!!!!!) majd biztos ami tuti, egy nagy giga méretű popcornt vitt be a filmre. Ez még hagyján, de mindehhez egy halvány menta színű nadrágot viselt, egy babarózsaszín pólóval, ami elszorította a karját. Félre ne értsétek nem lenézem, hanem sajnálom, és nekem tényleg nagyon szörnyű ilyet látni, és nem értem miért nem akar változtatni?:(/
És félre ne értsétek, nem azt mondom, hogy csak az a jónő, akinek Candice Swanepoel teste van, mert mindenkinek a hozott anyagból kell dolgozni, egy egészséges fitt formára kell törekednünk. A sport és az egészséges életmód nem csak a testünknek hanem a lelkünknek is jót tesz, nem beszélve az egészségről. A barátnőim, akiket nyüstölök, hogy ne egyenek szemetet, és mozogjanak, de még sem csinálják, állandóan betegek, fáj a fejem, fáj a fülem, álmos vagyok az időtől, influenzás lettem...
Én az idejét sem tudom megmondani mikor voltam utoljára beteg, vagy éreztem úgy, hogy nincsen erőm, és napokig csak aludnék.
![]()
Tudom, tudom, hogy amikor ez a téma kerül szóba, sokatok fejében bekapcsol a kifogás gyártó gép, és csak pörög és pörög, most témazáró lesz, most prezentációt kell csinálnom, nincs időm főzni, nincs időm bevásárolni, drága a kondibérlet, nem akarok egyedül menni, tuti kiröhögnek, nincsen edzős ruhám, nincs sportcipőm, rám fog esni a súly és meghalok, stb. stb. Nagyon sokáig csináltam én is ezt, és néha néha egy egy alkalommal rávettem magam, 2 napig edzettem majd megint inkább mégse. Ennek az oka pedig a céltalanság volt, ami a legnagyobb lelkesedés gyilkos.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Azt gondolom írhatnám itt a standard kamu szövegeket, hogy mindenki úgy szép ahogy van, meg mindenki fogadja el magát úgy ahogy van, de szerintem egyikőtök sem ezért jár ide olvasni. Ha ciki, ha nem, én kimondom azt amit magunknak sem merünk bevallani. Olyan világot élünk, ahol a szépségideál a vékonyság. Nem a rezgőcsontú anorexiás fajta, és lehet mondani, hogy Kim K.-nak mekkora feneke van mégis imádják, de azért gondolom te is jót röhögsz rajta mikor valamelyik sztárblogger kitesz róla egy képet valami csípős megjegyzéssel amin kibuggyan oldalt a muffintopja vagy épp kötözöttsonkára hasonlít. De persze őt így imádjuk. Az átlagembert viszont nem, az átlagembernek nincs több milliós rajongótábora, az átlagembert kiröhögjük, hogy kövér, hozzáteszem sajnos.
Itt persze el lehetne vitatkozni azon, hogy van aki vastagcsontú, van aki meg nemtudoménmicsoda, tény, hogy genetikailag senki sem születik kövérnek.
/Elszörnyedek mikor látok tizenéves fiatalokat, pl. tegnap az Aréna Plázában voltam mozizni, egy 16 éves forma lányt láttam, úgy 110 kg volt, és szürcsölte a literes kólát 3 perecet evett meg 2 nachost (még a film előtt!!!!!) majd biztos ami tuti, egy nagy giga méretű popcornt vitt be a filmre. Ez még hagyján, de mindehhez egy halvány menta színű nadrágot viselt, egy babarózsaszín pólóval, ami elszorította a karját. Félre ne értsétek nem lenézem, hanem sajnálom, és nekem tényleg nagyon szörnyű ilyet látni, és nem értem miért nem akar változtatni?:(/
És félre ne értsétek, nem azt mondom, hogy csak az a jónő, akinek Candice Swanepoel teste van, mert mindenkinek a hozott anyagból kell dolgozni, egy egészséges fitt formára kell törekednünk. A sport és az egészséges életmód nem csak a testünknek hanem a lelkünknek is jót tesz, nem beszélve az egészségről. A barátnőim, akiket nyüstölök, hogy ne egyenek szemetet, és mozogjanak, de még sem csinálják, állandóan betegek, fáj a fejem, fáj a fülem, álmos vagyok az időtől, influenzás lettem...
Én az idejét sem tudom megmondani mikor voltam utoljára beteg, vagy éreztem úgy, hogy nincsen erőm, és napokig csak aludnék.
Tudom, tudom, hogy amikor ez a téma kerül szóba, sokatok fejében bekapcsol a kifogás gyártó gép, és csak pörög és pörög, most témazáró lesz, most prezentációt kell csinálnom, nincs időm főzni, nincs időm bevásárolni, drága a kondibérlet, nem akarok egyedül menni, tuti kiröhögnek, nincsen edzős ruhám, nincs sportcipőm, rám fog esni a súly és meghalok, stb. stb. Nagyon sokáig csináltam én is ezt, és néha néha egy egy alkalommal rávettem magam, 2 napig edzettem majd megint inkább mégse. Ennek az oka pedig a céltalanság volt, ami a legnagyobb lelkesedés gyilkos.
Tehát az első és legfontosabb lépés a jónőség felé az az, hogy tűzz ki magad elé egy célt!
A célod olyan legyen, ami aránylag megvalósítható az adott időintervallumban, ne legyen hozzád képest irreális! Lehet álmodozni Naomi Campbelle párduc testéről 150 centisen, csak nem érdemes, mert egy idő után rájössz, hogy rossz ideálhoz hasonlítod magad, és a magad elé tűzött célod elérhetetlen, aminek az lesz a hatása, hogy letörsz mint a bili füle, és abbahagyod az egészet. Ideálok kellenek, de mindig olyanok, akikhez tudod magad hasonlítani, ami elérhető. Ne legyünk kishitűek, hiszen ezzel csak magunkank tartozunk elszámolással, de legyünk reálisak!
Ha első lépésként a célod megvan, akkor ahhoz már tudsz tervezni. A héten kaptam egy kérdést, hogy ér-e az valamit, ha valaki csak heti 1x jár pole fitnessre. A válaszom az volt neki, hogy minden attól függ, hogy mit akarsz elérni! Ha csak just for fun, magad szórakoztatására edzel, mert nem akarsz magadra izmot építeni, persze hogy ér. Feltölt testileg lelkileg, ügyesedsz és mozogsz valamit. Ha viszont szépségversenyen akarsz indulni, akkor nagyon kevés. Természetesen, ha még kezdő vagy ebben én is szívesen segítek (email: meli.glamourmodels@gmail.com) abban, hogy mi kell ahhoz, hogy elérd a célod, vagy Orsi, a Válts, Változz, Változtass oldal üzemeltetője is, aki testépítő és fitness edző, keressétek kérdéseitekkel bizalommal.
A cél még többek között azért is nagyon fontos, mert ez lesz az ami motivál. Nekem is megvan ez a célom, és mindig mikor már sírok a nyújtások közben annyira fáj, és a 100. felülés után legszivesebben inkább egy bödön fagyit tömnék magamba, hogy nem, én ezt nem bírom, akkor a célom szépen bekúszik a fejembe, elképzelem magam, és ez akkora erő löketet ad, hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni.
Persze, ahogy elérted a célod, mindig jönni fog egy új. Ez egy "ördögi kör" a jóértelemben, hiszen amint észreveszed magadon a változást többet akarsz és jobbat, onnantól nem lesz elég ennyi, új célokat találsz és új célokat fogsz tudni elérni.
Sajnos hiába szeretnék, senki mellett nem tudok ott állni nap mint nap, mikor a cukros üditő vagy a csoki után nyúl, hogy rácsapjak a kis kacsójára, és ezért fontos, hogy tudatosítsd magadban azt is, hogy ezt nem értem teszed, mert én "aszontam' hogy ez a menő" és nem is a pasidért, nem is anyukádért, és nem is azért hogy a csajok előtt felvágj, hanem csak és kizárólag saját magadért. A saját egészségedért, szépségedért, hogy TE jobban érezd magad ettől, és boldogabb legyél.
Ez nagyon fontos, hiszen mikor megszeged a "diétád" (a diéta szó nálam az egészséges étkezést jelenti) nem engem csapsz be, mert engem aztán nem érdekel, hogy sárgarépát vagy mogyorós milkát tömsz magadba, hanem saját magadat. Te saját magad dobod ki azt amiért eddig küzdöttél, és magadat vered át ezzel, hiszen magadért csinálod!
A testünkkel vívott harc egyébként szerintem soha nem ér véget, mindig jobbra és többre fogunk vágyni, tökéletesebb hasra, formásabb popsira és combira, de ez így van jól, ez fog minket előbbre vinni. Higyjétek el, se Miranda Kerr, se Adriana Lima, se Eva Longoria nem elégedett a testével, sőt szerintem nincs is olyan nő a földön aki maximálisan elégedett lenne. Azt az egészséges szintet kell elérni, amikor jól érzed magadat a bőrödben. Mikor tisztában vagy vele, min kell változtatni, és tudod, hogy ezért mindent meg is teszel, és azt is, hogy el fogod érni a célod.
A legnehezebb részét a végére hagytam. Higyjétek el, én is ember vagyok, és én is megannyi fallal és akadállyal küzdöttem meg. Az emberek majd először kinevetnek a céljaid hallatán, lehet, hogy a saját családod is. Nem fognak benned hinni, azt fogják mondani, minek, jó vagy te így, minek edzel, mé' nem eszel...
Ezek az emberek nem benned nem hisznek, hanem saját magukban. Saját magukban nem érzik a változtatás lehetőségét, pedig mindenkire ráfér, és mindenkinek a legjobbra kellene törekedni, és nem utolsó sorban lehet, hogy irigyek is. Hogy ki mered mondani a céljaid, és hogy bele mersz vágni. Azt a világot éljük, amikor mindenki álmodozik, mindenki mindenből a legjobbat akarja, de semmit nem tesz érte, csak irigyli a másikat akinek sikerült, vagy aki próbálkozik. Megszólja, hogy de ráér, meg dejó, hogy van neki rá ideje, miközben mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Naponta már 20 perc mozgással tehetsz az egészségedért, és nem tudom ki hogy van vele, de én 20 percet mindig tudok szakítani egy kis internetezésre, tv-zésre, így erre is. Sokszor összekötöm a kellemeset a hasznossal tvzés vagy sorozatozás közben ülök le nyújtani.
Soha ne hagyd, hogy más elvegye a kedved, a hited, vagy az önbizalmadat! Nagyon sokszor a lányok pont a pasijuk miatt nem csinálják ezt, mert minek mennél konditerembe a sok férfi közé, meg inkább legyünk együtt....
Nem akarok ünneprontó lenni, de általában azok a kapcsolatok, ahol az egyik fél nem hagyja a másikat kibontakozni és nem támogatják egymást a céljaik elérésében előbb utóbb véget érnek. És amikor majd vége lesz, és netalán elhagynak, és ott leszel egyedül, a rengeteg felszabadult szabadidővel, megfosztott önbecsüléssel, és nulla önbizalommal, már késő lesz sírni, hogy igen MAGAMNAK kellett volna az elsőnek lenni, és magammal törődni, és azzal, ami engem teljessé, és boldoggá tesz,és ha ő szeret akkor ettől nem tilt, hanem pont hogy támogat! Ha valaki hát én rengetegszer adtam fel magam más miatt, mert féltem, hogy elhagynak. Aztán rájöttem, hogy inkább várok arra az emberre, aki mellett teljes életet élhetek, és mindenben támogat,minthogy egész életemben rettegjek hogy elhagynak, és azért éljek, hogy őt "szolgáljam" és neki megfeleljek.
És higyjétek el, eljön az az ember!:)
Kitartással, akarattal, hittel, és céllal bármit elérhetsz az életben, nem csak a testeddel kapcsolatban. Fokozatosan ahogy látod a változast magadon, úgy fogsz egyre jobban fejlődni a személyiségedben is, türelmesebb, kitartóbb leszel, hamarosan észreveszed hogy sokkal harmonikusabb vagy, kiegyensúlyozattabb, az önbizalmad egyre csak növekszik, a ruhák egyre jobban mutatnak rajtad, az emberek egyre többet dicsérnek, egyre jobban nyitnak feléd. Csupa olyan dolgot tud ez az egész hozni az életedbe, amiről nem is álmodtál. Na de a jónőség nem csak a testben merül ki, az egész összkép a fontos, a haj, smink, öltözködés, és a személyiség is, de ezekről a sorozat következő részében fogok írni.
Na, ki akar jó nő lenni a nyárra?!:)