Ez akár a "jónős" sorozat következő része is lehetne, sokat gondolkoztam rajta, hogyan is kellene ezt az önbizalom-magabiztosság-beképzeltség háromszöget elemezni, nehéz lesz, és leszögezem előre, most sem tudok szentírást adni a kezetekbe, mert semelyikre sincsen készen kapható válasz.
![]()
Kezdjük először mindennek az alapjával az önbizalommalés az önbecsüléssel, amiből rendelkeznie kellene mindenkinek egy normál méretű adaggal jó esetben. Persze van, hogy valakinek több, valakinek kevesebb "jut" belőle, olyan hogy egészséges mérték, nagyon nagyon ritka. Miért van az, hogy a jó pasiknak általában "átlagos" vagy csúnyácska barátnőjük van? És hogy a jó csajoknak csúnya pasijuk? Hogy az igazán szép lányok nem jelentkeznek szépségversenyre? Hogy miért virágzik a plasztikai ipar az egész világon?
![]()
Ugye-ugye? Mert ha teljesen harmóniában lennénk magunkkal, és tökéletesen elégedettek lennénk, akkor mindenki a hozzá hasonlóval kezdene, nem kötne kompromisszumot, nem mennénk plasztikai sebészhez, nem költenénk vagyonokat a fodrásznál, és a kozmetikusnál, és nem lennénk állandóan elégedetlenek...
![]()
Viszont ez a szép mesevilág ahol minden happy-funny-beauty, úgy néz ki örökre csak álom marad. De miért vagyunk elégedetlenek? Mi a mérce? Kihez akarunk hasonlítani? Hiszen senki sem tökéletes! Kim K., Victoria Beckham, Candice Swanepoel, Adriana Lima, Eva Longoria és az összes többi tökéletesség is küzd a narancsbőrrel, a lenőtt hajjal, a sehogysem álló frufruval, a pattanásokkal, a lógó cicikkel, a szőrtelenítéssel és minden egyéb olyan gonddal ami egy átlagos nő életében is megvan.
De hogy mégis mi a különbség köztük és köztünk?
![]()
Mindössze annyi, amit minden marketing órán elsőként tanítanak. Ha sokat mondogatják, elhiszed. Ők is félve kezdték, ők is beszarik voltak, ők is féltek a visszautasítástól és a kritikától, de mára annyit mondták nekik, hogy szépek és jók, hogy elhiszik. Persze, nekünk nincs több milliós rajongótáborunk, hogy éjjeneztessük magunkat amint az új rúzsunkat vagy cipőnket viseljük, de ezt a trükköt nagyon egyszerű alaklmazni. Nem jártam agykontrollra, nem olvastam a Titok könyvet, sem semmi ilyen maszlagot, én szimplán érzem a gondolat teremtő erejét, amihez nincsen szükségem arra, hogy más spirituális elmélkedését elolvassam. Ez egy olyan dolog, hogy van aki elolvassa hinni akar benne de a benne lévő gátak miatt az életben nem fog működni. Én magamban hiszek leginkább nem ezekben a dolgokban. És igen, én vagyok az aki minden reggel előbb felkel azért, hogy 5 percet a tükör előtt álljon, és konstratálja, hogy jól néz ki, és ez nem beképzeltség. Önbizalomra szükség van ahhoz, hogy előre lépjünk az életben. Ha én nem hiszek magamban, hogy várom el, hogy más higyjen?
![]()
Tudom, könnyűnek hangzik így ezt elolvasva, de nem az. Én vagyok szerintem a világ legkettősebb személyisége, kívüről, senki meg nem mondaná, azt hogy én beszari vagy gátlásos, esetleg szégyenlős vagyok. Pedig de még mennyire, hogy az vagyok....
Nem egyszer cipelt el a barátnőm szépségversenyekre, és rohantam el a válogatóról 10 perccel az előtt hogy én következtem. A csoportos edzéseken nem merek új gyakorlatokat megpróbálni, mert félek, hogy nem sikerül. És persze ezen annyira görcsölök, hogy tényleg nem sikerül. Borzasztó gátlásos vagyok, és borzasztóan félek én is a kritikától, mint mindenki más. Lehet ezt úgy kezelni, hogy leszarom, mutathatom azt kifelé, hogy engem aztán senki véleménye nem érdekel, de mégis. És igenis fáj. Ez nem gyengeség, nem tartom magamat egy gyenge jellemnek. Akkor tartanám magamat gyengének, ha ezt nem vállalnám fel. Társadalomban élünk, ha bevalljuk magunknak ha nem, igenis fontos a többi ember véleménye, és igenis valamilyen szinten be akarunk illeszkedni, és el akarjuk magunkat fogadtatni, senki sem akar hosszú távon kivülálló lenni. Sokat bántottak az iskolában mikor kisebb voltam, sokan voltak irigyek, sokaknak meg egyszerűen nem szimpatikus, és sokáig emésztettem ezen magamat, és mindenkinek meg akartam felelni, úgy ahogy itt is próbálok. Féltem a blogba belekezdeni, mert biztosan kiröhögnek. Kaptam is hideget meleget, de még most is azt mondom, hogy nem bántam meg, holott olyanoktól kaptam bántást, akiktől a legkevésbé vártam volna. De tudjátok mit? A sikeres embert az különbözteti meg az átlagostól, hogy mennyi kritikát bir el. Nagyon könnyű úgy ítélkezni, ha valaki csak ül otthon, a nevét nem vállalja fel, és így szól be másoknak, vagy úgy hogy "nézdmá' ez meg blogol, de szar szóljunk be neki" úgy hogy még egy fogalmazáshoz sem adta soha a nevét. De ugyanígy beszólnak annak, aki valami átlagostól eltérő ruhadarabot vesz fel, vagy rövidebb szoknyát, vagy különlegesebb a haja. Tudomásul kell venni, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni, és nem is kell. Egyetlen egy embernek kell elszámolnunk a tetteinkkel, és az saját magunk. Ha a mi értékrendünkbe belefér egy rövidebb szoknya, vagy az hogy blogot vezessünk, netalán pornófilmben szerepeljünk, akkor mi köze van onnantól másnak hozzá? Ugye? Pont semmi.
![]()
Az önbizalomra sajnos nincsen recept, pedig ha boltban kapható lenne, állandóan hiánycikk lenne. Nem lesz senkinek több önbizalma hosszabb hajtól, nagyobb melltől, drága ruháktól, sem attól, ha orrba szájba edz, és kigyúrja magát. Ez egy nagy tévhit. Az önbizalom bennünk van, mindenkiben. Csak van, akiben erősebb a félelem, vagy esetleg az önbecsülés hiánya elnyomja azt, és hiába veszi meg a legújabb YSL kollekciót, hiába a legmenőbb fodrász csinálja a haját, hiába a legjobb a teste, egyszerűen ő nem fogja látni. És ez egy ördögi kör, mivel nem látja magát, nem hisz magában ezért nem lesznek sikerélményei, ezáltal még kevesebb lesz az önbizalma és így tovább...
![]()
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy minden fejben dől el. Az önbizalom is. Amint elkezdesz magadban hinni, abban a pillanatban más is hinni fog. Nincs rá recept, nem tudod a legdrágább boltban sem megvenni, egyszerűen csak elő kell ásnod, és erősítened magadban. És mi az ami erősíti? Ha olyan emberekkel veszed körbe magad akiktől egészséges visszaigazolást kapsz. Igen, egészséges, mert nem az kell hogy körbenyalják a feneked, hogy édeskismacimókus te vagy a legszebb, hanem igenis elmondják, hogy min kellene változtatnod, mi az amit jól csinálsz és mi az amit nem. Visszaigazolás, és fejlődés mindig kell. Ami erősít még, hogy olyan dolgot csinálsz, amiben jó vagy, és ami örömet okoz. Legyen ez bármi. Nem szégyen mástól tanácsot kérni, ha nem vagy biztos magadban, hogy milyen haj állna jól, vagy milyen sminket viselj, esetleg ruhákat. Erre vannak a blogok is, hogy segítsünk. Találd meg számodra azt a személyt, akiben megbízol, legyen ez blogger, barátnő, vagy az anyukád, és kérj segítséget. A pozitív megerősítés, és dicséret nagyon sokat számít.
![]()
Na és persze, vannak azok a lányok, akikbe a kelleténél több önbizalom szorult. Ők azok akik 110 kilósan is S-es ruhát cuppantanak magukra, vagy narancsligettel indulnak a szépségkirálynő választáson, majd közlik, mikor nem jutottak, be hogy bunda volt. Ők a másik véglet. És észrevettétek, hogy ezeknek a lányoknak általában mindig hozzájuk képest jó pasijuk van? Van egy ismerősöm, nem hazudok, kb. 100-110 kg, aknés pattanásos a bőre, hatalmas a tokája, és a haja mindig zsíros. Ő ilyen volt tizenévesként is, és mindig sajnáltuk, hogy szegénynek tuti soha nem lesz senkije. Hát elárulom, már a 2. gyerekét szülte meg, és a pasija hozzá képest egy Brad Pitt, sőt mi több, az átlagnál is sokkal jobb. Adott volt egy önbizalomtúltengéses "ronda" lány és egy önbizalomhiányos fiú, akit végre valaki körülrajongott, és ők teljesen egymásra találtak. Az önbizalomtúltengéses lányok nem félnek odamenni másokhoz, nem látják magukat valójában, és az önbizalomhiányosok pedig ennek örülnek.
![]()
Persze egyik sem egy jó dolog, sem az ha valakinek túl sok van, sem az ha túl kevés. Az arany középutat kell megtalálni, ami persze a legnehezebb. Ismernünk kell a saját értékeink, előnyeink, és hátrányaink egyaránt, de szerintem százszor inkább legyen valaki szerény, mint nagyképű. VISZONT! Tudni kell azt, hogy mikor kell a magabiztos kártyánkat bedobni, mert különben eltaposnak minket. A szerénység ha önbizalomhiánnyal párosul a világon a legrosszabb, ha viszont magabiztossággal a legnyerőbb párosítás. A szerény, de magabiztos lány az, aki ha belép a terembe minden szem rászegeződik, mégsincs bikiniben.
![]()
Mint tudjuk, és már itt is nem egy poszt alatt kiderült a hozzászólásaitokból, senkinek nem ugyan azt jelenti a szépség. Nem ugyan az nekem a példakép, mint neked, és lehet, amit te szépnek tartasz azt én rondának, és kiábrándítónak, de ez így van jól. Ezért mindenkinek magában kell először megtalálnia az önbizalom piramisa alját, amit elkezdhet építgetni olyan dolgokkal, amik előbbre és előbbre viszik. Hiszen ha belegondolunk ezért csinálunk mindent, nem? És mindennek ez a mozgatórugója. Azért járunk fodrászhoz/körmöshöz/kozmetikushoz hogy "többek" legyünk, és "szebbek" legyünk, hogy megfeleljünk az elvárásainknak. Ezáltal az önbizalmunk nő, a magunkba vetett hitünk növekszik, és mivel bízunk magunkban mások is bíznak bennünk. Mivel jónak találjuk magunkat, mások is annak találnak. Szépnek látjuk magunkat és más is szépnek lát. Erről szól az egész, és ezért nem ítélek el soha senkit azért, mert bármit tesz azért hogy ő saját magát jobbnak vagy teljesebbnek érezze. Tudom milyen volt nekem, mielőtt nem volt mellem, és senki fel sem fogja, hogy milyen gátlásokat okozott bennem. Tudom milyen mikor elrontja a fodrász a hajad és nem akarsz az utcára menni. Persze "csak" egy haj, és "csak" a melled, de ha már egy porszem csúszik a gépezetbe onnantól a piramis összeomlik.
![]()
Önbizalomra, önbecsülésre, és magabiztosságra szükségünk van, és sőt, tovább megyek, egy kis egészséges beképzeltségre is.Muszáj tisztában lennünk az értékeinkkel, mert ebből fog táplálkozni az önbizalmunk. Ha ez nincs meg, vagy nem valljuk be és 0-24 szent szamaritánus Szűz Máriát játszunk, azt álszentségnek hívják, nem szerénynek. Tudjátok, hogy a vesszőparipám az, hogy nem kell, hogy elfogadd magad úgy ahogy vagy, de az tény, hogy mindenki csak a hozott anyagból tud dolgozni, amit azért jó, ha elfogadunk, amin pedig lehet változtatunk. Mindig lehetünk jobbak, szebbek, tökéletesebbek, csak vigyázzunk az egészséges mértékre. Soha ne hagyd, hogy bárki rombolja az önbizalmad vagy az önbecsülésed. Az igazi lelkükben rossz emberek azok, akik ebből táplálkoznak. Mindig lesznek akik majd el akarnak gáncsolni, akik beszólnak, akik bántani próbálnak, akik azt hiszik, hogy attól lesznek többek, vagy jobbak, ha mást bántanak. A legjobb amit tehetsz az ilyen emberekkel, az az hogy elkerülöd őket. Ne állj le velük, ne vitázz, ne védd magad, hiszen nekik teljesen mindegy mit mondasz, úgysem leszel soha elég jó. Csak mosolyogj, és nyelj egy nagyot, majd engedd el minden dühödet, és ez lesz ami téged többé és jobbá tesz, és ami előre visz! Tudod, a negatív gondolatok, a harag, a düh mindig rossz tanácsadó, és csak lefelé húz.
![]()
Tudom, hogy a pasik értenek a legjobban az önbizalmunk rombolásához. Tudom, mert nekem is tapostak már a lelkembe. Nem az a megoldás erre, ha visszaszólsz, hogy "neked meg kicsi a p.csöd!", hanem csak mosolyogsz, és elengeded a füled mellett a megjegyzéseit. Csaltak már meg, így tudom, hogy a legnagyobb önbizalomgyilkos még ez. Magadat hibáztatod, nem vagy elég jó, és nem vagy elég szép, biztos azért ment máshova. Ja persze, arra senki nem gondolom, hogy ő egy kis rohadék önbizalomhiányos kis majom, akinek 100 nőtől kell visszaigazolás, hogy ő a kemény gyerek??? Persze vannak kivételek, nem mondom, de aki olyan gyáva kis sz.rdarab, hogy annyit nem tud mondani, hogy bocs, vége, majd ezután megy máshova, hanem eljátsza az édes kedves szerető nyuszifült 2 helyen egyszerre, annak általában az Ő önbizalomhiánya az oka. És arról nem te tehetsz, hogy ő nem bízik magában!!!
![]()
Soha ne foglalkozz senkivel, csak magaddal, és magadnak próbálj megfelelni, 100%-osan. Természetesen kell a pozitiv visszajelzés, de találd meg azokat az embereket, akiktől ezt őszintén megkapod!! A kamu barátokra, vagy az irigyekre semmi szükség, akik a kk-n is csomót találnak, viszont ne keverd össze a rosszindulatot és az őszinteséget! Őszinte barátokra, akik kivüről látnak téged esetleg a kapcsolatodat meg kell becsülni, mert nagyon ritka az, hogy valaki egy olyan dolgot, aminek lehet most nem örülsz a szemedbe meri mondani, és nem hagyja, hogy hülyeséget csinálj.
![]()
Kezdjük először mindennek az alapjával az önbizalommalés az önbecsüléssel, amiből rendelkeznie kellene mindenkinek egy normál méretű adaggal jó esetben. Persze van, hogy valakinek több, valakinek kevesebb "jut" belőle, olyan hogy egészséges mérték, nagyon nagyon ritka. Miért van az, hogy a jó pasiknak általában "átlagos" vagy csúnyácska barátnőjük van? És hogy a jó csajoknak csúnya pasijuk? Hogy az igazán szép lányok nem jelentkeznek szépségversenyre? Hogy miért virágzik a plasztikai ipar az egész világon?
Ugye-ugye? Mert ha teljesen harmóniában lennénk magunkkal, és tökéletesen elégedettek lennénk, akkor mindenki a hozzá hasonlóval kezdene, nem kötne kompromisszumot, nem mennénk plasztikai sebészhez, nem költenénk vagyonokat a fodrásznál, és a kozmetikusnál, és nem lennénk állandóan elégedetlenek...
Viszont ez a szép mesevilág ahol minden happy-funny-beauty, úgy néz ki örökre csak álom marad. De miért vagyunk elégedetlenek? Mi a mérce? Kihez akarunk hasonlítani? Hiszen senki sem tökéletes! Kim K., Victoria Beckham, Candice Swanepoel, Adriana Lima, Eva Longoria és az összes többi tökéletesség is küzd a narancsbőrrel, a lenőtt hajjal, a sehogysem álló frufruval, a pattanásokkal, a lógó cicikkel, a szőrtelenítéssel és minden egyéb olyan gonddal ami egy átlagos nő életében is megvan.
De hogy mégis mi a különbség köztük és köztünk?
Mindössze annyi, amit minden marketing órán elsőként tanítanak. Ha sokat mondogatják, elhiszed. Ők is félve kezdték, ők is beszarik voltak, ők is féltek a visszautasítástól és a kritikától, de mára annyit mondták nekik, hogy szépek és jók, hogy elhiszik. Persze, nekünk nincs több milliós rajongótáborunk, hogy éjjeneztessük magunkat amint az új rúzsunkat vagy cipőnket viseljük, de ezt a trükköt nagyon egyszerű alaklmazni. Nem jártam agykontrollra, nem olvastam a Titok könyvet, sem semmi ilyen maszlagot, én szimplán érzem a gondolat teremtő erejét, amihez nincsen szükségem arra, hogy más spirituális elmélkedését elolvassam. Ez egy olyan dolog, hogy van aki elolvassa hinni akar benne de a benne lévő gátak miatt az életben nem fog működni. Én magamban hiszek leginkább nem ezekben a dolgokban. És igen, én vagyok az aki minden reggel előbb felkel azért, hogy 5 percet a tükör előtt álljon, és konstratálja, hogy jól néz ki, és ez nem beképzeltség. Önbizalomra szükség van ahhoz, hogy előre lépjünk az életben. Ha én nem hiszek magamban, hogy várom el, hogy más higyjen?
Tudom, könnyűnek hangzik így ezt elolvasva, de nem az. Én vagyok szerintem a világ legkettősebb személyisége, kívüről, senki meg nem mondaná, azt hogy én beszari vagy gátlásos, esetleg szégyenlős vagyok. Pedig de még mennyire, hogy az vagyok....
Nem egyszer cipelt el a barátnőm szépségversenyekre, és rohantam el a válogatóról 10 perccel az előtt hogy én következtem. A csoportos edzéseken nem merek új gyakorlatokat megpróbálni, mert félek, hogy nem sikerül. És persze ezen annyira görcsölök, hogy tényleg nem sikerül. Borzasztó gátlásos vagyok, és borzasztóan félek én is a kritikától, mint mindenki más. Lehet ezt úgy kezelni, hogy leszarom, mutathatom azt kifelé, hogy engem aztán senki véleménye nem érdekel, de mégis. És igenis fáj. Ez nem gyengeség, nem tartom magamat egy gyenge jellemnek. Akkor tartanám magamat gyengének, ha ezt nem vállalnám fel. Társadalomban élünk, ha bevalljuk magunknak ha nem, igenis fontos a többi ember véleménye, és igenis valamilyen szinten be akarunk illeszkedni, és el akarjuk magunkat fogadtatni, senki sem akar hosszú távon kivülálló lenni. Sokat bántottak az iskolában mikor kisebb voltam, sokan voltak irigyek, sokaknak meg egyszerűen nem szimpatikus, és sokáig emésztettem ezen magamat, és mindenkinek meg akartam felelni, úgy ahogy itt is próbálok. Féltem a blogba belekezdeni, mert biztosan kiröhögnek. Kaptam is hideget meleget, de még most is azt mondom, hogy nem bántam meg, holott olyanoktól kaptam bántást, akiktől a legkevésbé vártam volna. De tudjátok mit? A sikeres embert az különbözteti meg az átlagostól, hogy mennyi kritikát bir el. Nagyon könnyű úgy ítélkezni, ha valaki csak ül otthon, a nevét nem vállalja fel, és így szól be másoknak, vagy úgy hogy "nézdmá' ez meg blogol, de szar szóljunk be neki" úgy hogy még egy fogalmazáshoz sem adta soha a nevét. De ugyanígy beszólnak annak, aki valami átlagostól eltérő ruhadarabot vesz fel, vagy rövidebb szoknyát, vagy különlegesebb a haja. Tudomásul kell venni, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni, és nem is kell. Egyetlen egy embernek kell elszámolnunk a tetteinkkel, és az saját magunk. Ha a mi értékrendünkbe belefér egy rövidebb szoknya, vagy az hogy blogot vezessünk, netalán pornófilmben szerepeljünk, akkor mi köze van onnantól másnak hozzá? Ugye? Pont semmi.
Az önbizalomra sajnos nincsen recept, pedig ha boltban kapható lenne, állandóan hiánycikk lenne. Nem lesz senkinek több önbizalma hosszabb hajtól, nagyobb melltől, drága ruháktól, sem attól, ha orrba szájba edz, és kigyúrja magát. Ez egy nagy tévhit. Az önbizalom bennünk van, mindenkiben. Csak van, akiben erősebb a félelem, vagy esetleg az önbecsülés hiánya elnyomja azt, és hiába veszi meg a legújabb YSL kollekciót, hiába a legmenőbb fodrász csinálja a haját, hiába a legjobb a teste, egyszerűen ő nem fogja látni. És ez egy ördögi kör, mivel nem látja magát, nem hisz magában ezért nem lesznek sikerélményei, ezáltal még kevesebb lesz az önbizalma és így tovább...
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy minden fejben dől el. Az önbizalom is. Amint elkezdesz magadban hinni, abban a pillanatban más is hinni fog. Nincs rá recept, nem tudod a legdrágább boltban sem megvenni, egyszerűen csak elő kell ásnod, és erősítened magadban. És mi az ami erősíti? Ha olyan emberekkel veszed körbe magad akiktől egészséges visszaigazolást kapsz. Igen, egészséges, mert nem az kell hogy körbenyalják a feneked, hogy édeskismacimókus te vagy a legszebb, hanem igenis elmondják, hogy min kellene változtatnod, mi az amit jól csinálsz és mi az amit nem. Visszaigazolás, és fejlődés mindig kell. Ami erősít még, hogy olyan dolgot csinálsz, amiben jó vagy, és ami örömet okoz. Legyen ez bármi. Nem szégyen mástól tanácsot kérni, ha nem vagy biztos magadban, hogy milyen haj állna jól, vagy milyen sminket viselj, esetleg ruhákat. Erre vannak a blogok is, hogy segítsünk. Találd meg számodra azt a személyt, akiben megbízol, legyen ez blogger, barátnő, vagy az anyukád, és kérj segítséget. A pozitív megerősítés, és dicséret nagyon sokat számít.
Na és persze, vannak azok a lányok, akikbe a kelleténél több önbizalom szorult. Ők azok akik 110 kilósan is S-es ruhát cuppantanak magukra, vagy narancsligettel indulnak a szépségkirálynő választáson, majd közlik, mikor nem jutottak, be hogy bunda volt. Ők a másik véglet. És észrevettétek, hogy ezeknek a lányoknak általában mindig hozzájuk képest jó pasijuk van? Van egy ismerősöm, nem hazudok, kb. 100-110 kg, aknés pattanásos a bőre, hatalmas a tokája, és a haja mindig zsíros. Ő ilyen volt tizenévesként is, és mindig sajnáltuk, hogy szegénynek tuti soha nem lesz senkije. Hát elárulom, már a 2. gyerekét szülte meg, és a pasija hozzá képest egy Brad Pitt, sőt mi több, az átlagnál is sokkal jobb. Adott volt egy önbizalomtúltengéses "ronda" lány és egy önbizalomhiányos fiú, akit végre valaki körülrajongott, és ők teljesen egymásra találtak. Az önbizalomtúltengéses lányok nem félnek odamenni másokhoz, nem látják magukat valójában, és az önbizalomhiányosok pedig ennek örülnek.
Persze egyik sem egy jó dolog, sem az ha valakinek túl sok van, sem az ha túl kevés. Az arany középutat kell megtalálni, ami persze a legnehezebb. Ismernünk kell a saját értékeink, előnyeink, és hátrányaink egyaránt, de szerintem százszor inkább legyen valaki szerény, mint nagyképű. VISZONT! Tudni kell azt, hogy mikor kell a magabiztos kártyánkat bedobni, mert különben eltaposnak minket. A szerénység ha önbizalomhiánnyal párosul a világon a legrosszabb, ha viszont magabiztossággal a legnyerőbb párosítás. A szerény, de magabiztos lány az, aki ha belép a terembe minden szem rászegeződik, mégsincs bikiniben.
Mint tudjuk, és már itt is nem egy poszt alatt kiderült a hozzászólásaitokból, senkinek nem ugyan azt jelenti a szépség. Nem ugyan az nekem a példakép, mint neked, és lehet, amit te szépnek tartasz azt én rondának, és kiábrándítónak, de ez így van jól. Ezért mindenkinek magában kell először megtalálnia az önbizalom piramisa alját, amit elkezdhet építgetni olyan dolgokkal, amik előbbre és előbbre viszik. Hiszen ha belegondolunk ezért csinálunk mindent, nem? És mindennek ez a mozgatórugója. Azért járunk fodrászhoz/körmöshöz/kozmetikushoz hogy "többek" legyünk, és "szebbek" legyünk, hogy megfeleljünk az elvárásainknak. Ezáltal az önbizalmunk nő, a magunkba vetett hitünk növekszik, és mivel bízunk magunkban mások is bíznak bennünk. Mivel jónak találjuk magunkat, mások is annak találnak. Szépnek látjuk magunkat és más is szépnek lát. Erről szól az egész, és ezért nem ítélek el soha senkit azért, mert bármit tesz azért hogy ő saját magát jobbnak vagy teljesebbnek érezze. Tudom milyen volt nekem, mielőtt nem volt mellem, és senki fel sem fogja, hogy milyen gátlásokat okozott bennem. Tudom milyen mikor elrontja a fodrász a hajad és nem akarsz az utcára menni. Persze "csak" egy haj, és "csak" a melled, de ha már egy porszem csúszik a gépezetbe onnantól a piramis összeomlik.
Önbizalomra, önbecsülésre, és magabiztosságra szükségünk van, és sőt, tovább megyek, egy kis egészséges beképzeltségre is.Muszáj tisztában lennünk az értékeinkkel, mert ebből fog táplálkozni az önbizalmunk. Ha ez nincs meg, vagy nem valljuk be és 0-24 szent szamaritánus Szűz Máriát játszunk, azt álszentségnek hívják, nem szerénynek. Tudjátok, hogy a vesszőparipám az, hogy nem kell, hogy elfogadd magad úgy ahogy vagy, de az tény, hogy mindenki csak a hozott anyagból tud dolgozni, amit azért jó, ha elfogadunk, amin pedig lehet változtatunk. Mindig lehetünk jobbak, szebbek, tökéletesebbek, csak vigyázzunk az egészséges mértékre. Soha ne hagyd, hogy bárki rombolja az önbizalmad vagy az önbecsülésed. Az igazi lelkükben rossz emberek azok, akik ebből táplálkoznak. Mindig lesznek akik majd el akarnak gáncsolni, akik beszólnak, akik bántani próbálnak, akik azt hiszik, hogy attól lesznek többek, vagy jobbak, ha mást bántanak. A legjobb amit tehetsz az ilyen emberekkel, az az hogy elkerülöd őket. Ne állj le velük, ne vitázz, ne védd magad, hiszen nekik teljesen mindegy mit mondasz, úgysem leszel soha elég jó. Csak mosolyogj, és nyelj egy nagyot, majd engedd el minden dühödet, és ez lesz ami téged többé és jobbá tesz, és ami előre visz! Tudod, a negatív gondolatok, a harag, a düh mindig rossz tanácsadó, és csak lefelé húz.
Tudom, hogy a pasik értenek a legjobban az önbizalmunk rombolásához. Tudom, mert nekem is tapostak már a lelkembe. Nem az a megoldás erre, ha visszaszólsz, hogy "neked meg kicsi a p.csöd!", hanem csak mosolyogsz, és elengeded a füled mellett a megjegyzéseit. Csaltak már meg, így tudom, hogy a legnagyobb önbizalomgyilkos még ez. Magadat hibáztatod, nem vagy elég jó, és nem vagy elég szép, biztos azért ment máshova. Ja persze, arra senki nem gondolom, hogy ő egy kis rohadék önbizalomhiányos kis majom, akinek 100 nőtől kell visszaigazolás, hogy ő a kemény gyerek??? Persze vannak kivételek, nem mondom, de aki olyan gyáva kis sz.rdarab, hogy annyit nem tud mondani, hogy bocs, vége, majd ezután megy máshova, hanem eljátsza az édes kedves szerető nyuszifült 2 helyen egyszerre, annak általában az Ő önbizalomhiánya az oka. És arról nem te tehetsz, hogy ő nem bízik magában!!!
Soha ne foglalkozz senkivel, csak magaddal, és magadnak próbálj megfelelni, 100%-osan. Természetesen kell a pozitiv visszajelzés, de találd meg azokat az embereket, akiktől ezt őszintén megkapod!! A kamu barátokra, vagy az irigyekre semmi szükség, akik a kk-n is csomót találnak, viszont ne keverd össze a rosszindulatot és az őszinteséget! Őszinte barátokra, akik kivüről látnak téged esetleg a kapcsolatodat meg kell becsülni, mert nagyon ritka az, hogy valaki egy olyan dolgot, aminek lehet most nem örülsz a szemedbe meri mondani, és nem hagyja, hogy hülyeséget csinálj.
Bízzatok magatokban!
