Mindenkinek van az életben valami célja, valami amit nagyon nagyon szeretne. Egy álom munka, egy álom pasi, egy álom gyerek, bármi. Nekem is van, és nagyon jól értek hozzá, hogy egy olyan szűrőt viseljek a szemem előtt, amivel csak és kizárólag azokat az embereket látom meg, akiknek már mindez megvan.
![]()
Sokszor alábbhagy a lelkesedésem, találok egy új "célt", vagy éppen a gondolataimat más köti le, de újra és újra visszatér, és nem hagy nyugodni. Sokszor sírok a miatt, hogy ez a célom milyen messze van még, de sokszor ugyanilyen üdítően tekintek a jövőbe, hogy milyen jó lesz, majd ha...
Meddig érdemes küzdenünk? Hogyan? Mit kell a célunkért feláldoznunk? Mindent?
Azt mondják, a nálam jóval okosabbak, hogy aminek jönnie kell, az jönni fog, és az erölködés soha nem jó. De azt is mondják, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa. Miben hiszek én?
Hogy az élet lehetőségeket ad nekünk, folyamatosan, és ne féljetek, mindenkinek úgy alakul az élete, ahogy kell. Soha nem féltem a miatt, hogy elszalasztok valamit, és pont e miatt soha nem bántam meg semmit, mert ami kellett az életembe, arra az élet kétszer sőt háromszor is lehetőséget adott.
Most egy olyan életszakaszba értem, hogy lassan elkezdem megtanulni élni az életet. Igen, élni!
Nem, ez nem azt jelenti, hogy belecsapok a lecsóba, és bulizok kifulladásig és ha a sarki fűszeres hív randira azt is elfogadom, mert mé' ne, hanem azt, hogy megélem a napjaim.
Minden reggel mikor felkelek, adok időt magamnak. Öt perccel az ébresztőm előtt kelek menetrendszerűen, és ebben az öt percben gondolom át a napjaim. Hogy mit akarok ma elérni, kikkel fogok ma találkozni, és persze megtervezem a napi öltözékem, sminkem, és hajam.
A napomat már nem töltöm idegesen, mert rájöttem, nincs miért idegesnek lennem. Vannak hülye autósok, az út járhatatlan, és még a hó is esik, de tök mindegy, ha felrobbanok se tudok ezen változtatni.
A leghülyébbekhez is szeretettel fordulok, és próbálom észrevenni az égi jeleket, és a kiskapukat, amik kinyílnak nekem.
Este ilyen tájban, nem posztot írok, hanem a gondolataim rendezem, és még este elalvás előtt elábrándozok az én nagy vágyamról. Realizálom magamban, elképzelem milyen lesz, hogy mennyire boldog leszek, és így merülök álomba.
Hogy bejön-e ez a módszer a vágyaink eléréséhez nem tudom, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok-e, arra viszont azt mondom, hogy határozottan.
A pozitívat lásd az életedben, és a lehetőségeket! Egyedül töltöd a karácsonyt? A pénzt amit a pasidra költenél költsd magadra, és végre több időt tölthetsz a családdal, nyugalomban! Soha vissza nem térő alkalom,hogy egész nap csak magaddal törődj! Ne keseredj el, tartsd nyitva a szemed!
Én estem már nagy szerelembe a két ünnep között..:)
Ui.:Arról pedig, hogy a nagy álmom valóra válik-e, értesíteni foglak titeket!
Remélem decemberben tényleg valóra válnak az álmok!:)
Sokszor alábbhagy a lelkesedésem, találok egy új "célt", vagy éppen a gondolataimat más köti le, de újra és újra visszatér, és nem hagy nyugodni. Sokszor sírok a miatt, hogy ez a célom milyen messze van még, de sokszor ugyanilyen üdítően tekintek a jövőbe, hogy milyen jó lesz, majd ha...
Meddig érdemes küzdenünk? Hogyan? Mit kell a célunkért feláldoznunk? Mindent?
Azt mondják, a nálam jóval okosabbak, hogy aminek jönnie kell, az jönni fog, és az erölködés soha nem jó. De azt is mondják, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa. Miben hiszek én?
Hogy az élet lehetőségeket ad nekünk, folyamatosan, és ne féljetek, mindenkinek úgy alakul az élete, ahogy kell. Soha nem féltem a miatt, hogy elszalasztok valamit, és pont e miatt soha nem bántam meg semmit, mert ami kellett az életembe, arra az élet kétszer sőt háromszor is lehetőséget adott.
Most egy olyan életszakaszba értem, hogy lassan elkezdem megtanulni élni az életet. Igen, élni!
Nem, ez nem azt jelenti, hogy belecsapok a lecsóba, és bulizok kifulladásig és ha a sarki fűszeres hív randira azt is elfogadom, mert mé' ne, hanem azt, hogy megélem a napjaim.
Minden reggel mikor felkelek, adok időt magamnak. Öt perccel az ébresztőm előtt kelek menetrendszerűen, és ebben az öt percben gondolom át a napjaim. Hogy mit akarok ma elérni, kikkel fogok ma találkozni, és persze megtervezem a napi öltözékem, sminkem, és hajam.
A napomat már nem töltöm idegesen, mert rájöttem, nincs miért idegesnek lennem. Vannak hülye autósok, az út járhatatlan, és még a hó is esik, de tök mindegy, ha felrobbanok se tudok ezen változtatni.
A leghülyébbekhez is szeretettel fordulok, és próbálom észrevenni az égi jeleket, és a kiskapukat, amik kinyílnak nekem.
Este ilyen tájban, nem posztot írok, hanem a gondolataim rendezem, és még este elalvás előtt elábrándozok az én nagy vágyamról. Realizálom magamban, elképzelem milyen lesz, hogy mennyire boldog leszek, és így merülök álomba.
Hogy bejön-e ez a módszer a vágyaink eléréséhez nem tudom, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok-e, arra viszont azt mondom, hogy határozottan.
A pozitívat lásd az életedben, és a lehetőségeket! Egyedül töltöd a karácsonyt? A pénzt amit a pasidra költenél költsd magadra, és végre több időt tölthetsz a családdal, nyugalomban! Soha vissza nem térő alkalom,hogy egész nap csak magaddal törődj! Ne keseredj el, tartsd nyitva a szemed!
Én estem már nagy szerelembe a két ünnep között..:)
Ui.:Arról pedig, hogy a nagy álmom valóra válik-e, értesíteni foglak titeket!
Remélem decemberben tényleg valóra válnak az álmok!:)